A „Parallaxis” egy olyan vizuális összeállítás, amelyben a különálló ásványok nem mint természeti tárgyak kerülnek fókuszba, hanem mint a munkafolyamat csendes kísérői.
Az ásványok mind egyedi formát, színt és hangulatot hordoznak, másodlagos jelentésük pedig a szemlélőben születik meg. A mű így nem lezárt üzenetet közvetít, hanem egy nyitott teret kínál: mindenki saját érzéseit, emlékeit és értelmezését vetítheti bele.
